ÉLETELV [t-e] főnév (
választékos)
Vkinek főleg a gyakorlati életről vallott nézete, felfogása, amely szerint cselekszik, viselkedik, amely magatartását irányítja.
Életelveit gyakran kifejtette előttem. □ Néhány közönséges és nyárspolgárias életelve volt. (Herczeg Ferenc) || a. Az az elv, amely az egyén v. vmely közösség társadalmi helyzetét és viselkedését megszabja.
Polgári, szocialista életelv. Ez nem lehet a dolgozó társadalom életelve. □ A függés, látom, életelv neked. (Madách Imre)