Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉLETJEL főnév
  • 1. <Beteg v. szerencsétlenül járt embernél> a szervezet működésének olyan jele, amelyből megállapítható, hogy az illető még él. □ Egyik sem adott semmi életjelt: mozdulatlanul feküdtek egymás mellett. (Jókai Mór)
  • 2. <Távollevő, eltűnt v. nehezen megközelíthető v. vhol rejtőzködő embertől> értesítés v. jeladás. Életjelt → ad magáról. A beomlott tárnából két napja nem jött semmi életjel. Évek óta ez volt az első életjel tőle. □ Csak napfeljötte után mertek … életjelt adni maguk felől. (Jókai Mór) Tíz hosszú esztendeig éltünk így, anélkül, hogy életjelt adtunk volna magunkról. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Annak jele, hogy vhol mozgalmas élet (III. 3) folyik. □ Életjelit adván Megzendűlt a ház. (Vörösmarty Mihály) A nemzet sok életjelt mutatott. (Vas Gereben)