ÉLETERŐ [t-e] főnév
Az élő szervezetnek erőfeszítésekben, küzdelemben megnyilvánuló belső képessége, mely által vki, vmi életben maradni, fejlődni, a káros hatások ellen védekezni tud.
Életereje teljében. Egyre fogy az életereje. Nincs benne semmi életerő. □ Én szültelek, álltam Bölcsőtök előtt, Emlőim adának Uj életerőt. (Vörösmarty Mihály) Tán meg is halt volna, egészen elfogyott az életereje, hanem fenntartotta a várakozás. (Mikszáth Kálmán) || a. (
átvitt értelemben) <Közösségben, természetben> feladatok megoldására, képességek kibontakozására, káros hatások legyőzésére képesítő erő, lendület.
A demokrácia életereje legyőzi az ellenséget. □ Nézd, új öröm s újult életerő Száll hegyekre, száll most völgyekre. (Berzsenyi Dániel) Tartósság
életerő csak a népben van. (Kossuth Lajos)