ÉLÉNKSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes száman)
- 1. Általában az élénk melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, magatartás, állapot; vkinek, vminek ilyen volta; elevenség (2), frissesség: A forgalom, a gyerekek élénksége; érdeklődésének, figyelmének, szemének, szellemének élénksége; a színek élénksége. □ Minden valódi genie
élénkséggel bír. (Bajza József) Szemei szokatlan élénkségtől ragyogtak. (Tolnai Lajos)
- 2. Élénk viselkedés, mozg(olód)ás; elevenség (2b). A teremben nagy volt az élénkség. □ Minő zaj, minő élénkség ez Stambul utcáin? (Jókai Mór)