Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉBRESZT [e] tárgyas ige -ett [ë], ..esszen [e-ë]; -eni [e]
  • 1. Vkit ébredni késztet v. kényszerít; (föl)kelt. Ábrándozásból, ájulásból, álomból, ámulatból, bódulatból ébreszt vkit; (átvitt értelemben, választékos) öntudatra ébreszt vkit. Korán ébresszelek? A hajnali harangszó ébreszti a falut. Hat órakor csengő ébresztett bennünket. □ Óh, kiket a hadi zaj, kiket a bús tárogatóhang S rettenetes kürtszó ébreszt, nagy lelkü vezérek. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (átvitt értelemben) Vmit ébreszt vkiben: <hatásával, magatartásával, cselekedetével, szavaival> vmely lelki folyamatot indít meg, vmely érzelmet, indulatot kelt, támaszt benne. Figyelmet ébreszt (vkiben) vmi iránt; gyanút, gyűlöletet, kételyt, szerelmet ébreszt. Előadása sok gondolatot ébresztett hallgatóiban. □ Csak a szabadság boldogító érzete képes független elhatározást ébreszteni. (Deák Ferenc)
  • Igekötős igék: felébreszt.
  • ébresztett; ébreszthető.