ÁLLAMKINCSTÁR főnév (közigazgatás)
1. Az állam javára befizetéseket felvevő s nevében kifizetéseket teljesítő intézmény; állampénztár (1). A költségeket az államkincstár viseli. Elszámol az államkincstárral. □ Görgeiről semmi bizonyost sem lehete hallani
Duscheknek parancs adatott, hogy a pénznyomdát és az államkincstárt szállítsa a várba. (Jókai Mór)
2. (1945 előtt) Az állam <vagyoni vanatkozásaiban>. A sójövededem az államkincstárt illeti meg. A dohányból az államkincstárnak nagy haszna van. A költségvetést az államkincstárral szemben bírói úton érvényesíti. || a. Az állam <mint birtokos, ill. tulajdonos>. A ki nem osztott földeket az államkincstárra telekkönyvezik.
államkincstári.