ÁLLAT [2] tárgyas ige -tam, -ott, állasson (
irodalmi nyelvben,
régies)
- 1. Állít (kül. 2, 3, 8). □ E bús sírjelet
barátjának
állatá. (Vörösmarty Mihály) Lelépek, és őt állatom helyembe. (Vörösmarty Mihály) Állatá a népet körül karikába. (Arany János) Állata őrzeni négy alabárdost. (Arany János)
- 2. <Tételt, állítást> igazol, bizonyít. □ Bizonyságokkal az régi igazságot állatom. (Pázmány Péter)