ÁTVÉTEL [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában az a cselekvés, hogy vmit átvesznek (főleg az igének 1, 4, 5. jelentésében). Pénz, utasok átvétele; az üzlet átvétele; a hatalom átvétele; az iram átvétele; egy gondolat átvétele; szavak átvétele a török nyelvekből; üzenet átvétele; átvételre jogosult. □ Készen látszott [markát] az adomány átvételére tartani. (Jósika Miklós) || a. Ennek megtörténte, eredménye. Az átvételt elismerik.
- 2. (kereskedelem) <Az áru közvetítésében> az a szakasz, amelyben vmely nagykereskedelmi vállalat a termelőtől közvetítésre, vmely kiskereskedelmi vállalat, fiók, ill. kiskereskedő az elosztótól v. nagykereskedelmi vállalattól eladásra v. viszonteladásra átvszi az árut; az átadásnak megfelelő cselekmény annak részéről, akinek az átadás történik. Átvételkor fizet. Árut leköt átvételre.
- 3. (jogtudomány, irodalomtudomány) Vmely irodalmi műnek v. egyes részeinek szó szerinti v. tartalom szerinti felhasználása és bedolgozása más műbe. Az átvétel a szerző engedélye nélkül általában szerzői jogbitorlás, de van megengedett átvétel is.
- átvételez; átvételi.