ÁTSZENDERÜL tárgyatlan ige (
régies,
választékos)
<Csak állandósult szókapcsolatokban:>
Átszenderül a másvilágra, az örökkévalóságba, a másik életbe v.
életre: csendesen meghal. □ Katalin
átszenderült azon jobb életbe. (Jósika Miklós) Miklós császár örök életre átszenderült. (Kemény Zsigmond)
- átszenderülés; átszenderülő; átszenderült.