ÁTOSON [t-o] tárgyatlan ige
Osonva, lopódzkodva átmegy vmin v. vhova.
Átoson a szobán; átoson az anyjához. □ Átosontunk este bíró urammal a szomszéd Rekettyésre. (Mikszáth Kálmán) Éjfélkor fölkeltem. Átosontam a sötétben lábujjhegyen a másik szobába. (Gárdonyi Géza)
- átosonás; átosonó; átosont.