Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁTVEVŐ [ë] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy, dolog>, aki, ami átvesz vmit (főleg az igének 1, 4, 5. jelentésében). A csomagot átvevő kapus; a küldeményt átvevő megbízott; a labdát átvevő játékos; a király szerepét átvevő köztársasági elnök; az ötletet átvevő írók; az üzenetet átvevő tisztviselő.
  • 2. (kereskedelem) Olyan <személy, intézmény>, aki, amely rendszeresen v. egy alkalommal meg van bízva áru átvételével. Átvevő hivatal, kereskedő, megbízott, osztály.
  • 3. Olyan <hely>, ahol vmit, esetleg vkit átvesznek (1a, 6b). Átvevő állomás, asztal, telephely, vágány.
  • 4. (nyelvtudomány) Átvevő nyelv: az a nyelv, amely szót vesz át (5b) más nyelvből. Jövevényszavak esetén beszélünk átvevő és átadó nyelvről.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (kereskedelem) Az a személy, akinek a feladata áruk átvétele. A gyár átvevőnek alkalmaz vkit.
  • 2. (birtokos jelzővel) Általában olyan személy, aki vmit átvesz (4–5). A bútor, a munkamódszer, az üzem, az üzenet átvevője; a gondolat átvevői.
  • Szóösszetétel(ek): áruátvevő.
  • átvevői.