ÁTVÉSZEL [ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
<Nehéz időszakot, bajt> szerencsésen átél (1) anélkül, hogy belepusztulna, v. nagyobb baja támadna.
Átvészeli a csapást, a telet. Átvészeltük a háború utáni nehéz esztendőket. || a. (
ritka) <Betegséget> egészségének maradandó nagyobb károsodása nélkül kiáll (II. 1).
Egy hónap alatt átvészelte a diftériát.
- átvészelés; átvészelhető; átvészelő; átvészelt.