Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁTSZELLEMÜL [e-e] tárgyatlan ige -t, -jön
  • 1. <Ember> emelkedett, magasztos, a hétköznapi élet dolgaitól elvonatkoztatott hangulatba kerül. A művész játék közben egészen átszellemült. □ Abban, hogy az ember magát lelkesülve, elragadtatva, egészen átszellemülve látja, lehet valami, ami fokozza a lelkesülést. (Gyulai Pál) Átszellemülve szívja magába Panna minden szavát. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. <Arc> ilyen hangulatot kezd tükrözni. Arca átszellemült a boldogságtól. □ Fedor arca lelkesedésében még halványabbá szellemült át. (Jókai Mór) Arca átszellemül, … midőn … elmondja … neje halálát. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (ritka) <Emberi viszony> egészen szellemivé válik. Barátságuk szinte átszellemült.
  • átszellemülés; átszellemülő; átszellemült.