ÁKOMBÁKOM főnév -ot, -ja, (
régies) ákombák
1. Értelmetlen, olvashatatlan írás; irkafirka.
Ez a kisfiam első ákombákomja. □ Végigsétált az osztályon, vizsgálgatta a táblákra rajzolt ákombákomokat. (Kosztolányi Dezső) || a. jelzői használat(ban) Elnagyolt, gyerekes <írás, rajz, jel>.
Ákombákom írását alig lehetett kibetűzni. □ Lesz majd emléketek, olyan mint egy torony, Ákombák irással. (Arany János) A médium keze által teleírt egy egész ív papírt az ő ákombákom betűivel: "anya, anya". (Kosztolányi Dezső) || b. Nehezen olvasható v. érthető írás. □ Csak nézte, hogy írnak előtte rovatokba mindenféle ákombákot. (Jókai Mór) A végrendelet lebegett előtte
ákombákomokkal. (Gyulai Pál) Az esőverte, szürke falon, vörös krétával és szénnel írott nevek voltak láthatók. Az ákombákomok között tűnődve keresgélt Szindbád. (Krúdy Gyula)
- 2. (átvitt értelemben) Vkinek a számára titokzatos, értelmetlen, furcsa jel, írás, ábrázolás. □ Az ákombák, amit otthagyott a papíron, nem hasonlított semmi nemzet betűihez. (Jókai Mór) Olvasom csukló kacagással | A Tenger ákombákomát. (Ady Endre) || a. jelzői használat(ban) (ritka) Furcsa, szokatlan, vki számára értelmetlen alakú, jelű v. értelmű <írott mű>. □ [Dániel] rögtön itthagyná az egész ákombákom zsidó nyelvtant. (Tolnai Lajos)
- ákombákomos.