ÁTMULAT tárgyas ige
<Időt> teljes egészében mulatással tölt (el).
Az éjszakákat átmulatja. □ A tiszalöki főszolgabíróval átmulatott egy éccakát. (Móricz Zsigmond) || a. (
irodalmi nyelvben,
régies) <Időt> tölt, átél. □ Nem ohajtok én egy tavaszt, Hogy véled átmulassam azt,
Hanem egész életemet. (Petőfi Sándor)
- átmulatás; átmulató; átmulatott.