ÁTMELEGÜL [e-e] tárgyatlan ige -t, -jön
(
ritka) <Személy, kül. belső hevüléstől> meleggé válik.
A nagy futástól, a kemény munkában átmelegült. || a. (
átvitt értelemben,
választékos) <Arc, hang> egyre nagyobb mértékben meleg érzelmet tükröz, fejez ki.
Hangja a beszéd közben átmelegült. □ A nő arca e szóknál egyszerre átmelegült. (Jókai Mór) || b. (
átvitt értelemben,
választékos) <Ember> fokozatosan megtelik meleg érzelmekkel.
Átmelegült a régi emlékek hallatára. □ Andalgásom víg elragadtatássá lesz, átmelegülök. (Jósika Miklós) Minő földöntúli gyönyör az: önkénytelen sugallattól átmelegülve dolgozni egy munkán. (Jókai Mór)
- átmelegülés; átmelegülő; átmelegült.