Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan Átlát vhova: vmely más helyre lát, rendsz. közbeeső akadály v. távolság ellenére. Átlát a másik házba. Átlát a túlsó partra.
2. tárgyatlan Átlát vmin: a) tekintete vmely nyíláson, átlátszó v. áttetsző anyagon keresztülhatol; keresztüllát rajta; átlát a ködön; átlát a lyukon; átlát a színes, a homályos üvegen; b) vmely nem áttetsző, de a látást csak részben akadályozó tárgy mellett v. nyílásain át látja a tárgy mögött levő dolgokat. Átlát a kerítésen. Alacsony a fal, átlátok rajta. □ Látom fátyolodat, te sötét mély titku jövendő, És e Fátyolon átlátok. (Petőfi Sándor) Azt mondják, hogy olyan a szeme, hogy a falon is átlát vele. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Teret, távolságot> egész hosszában végig, egész terjedelmében lát; végiglát. Egyszerre csak a fél pályát tudom átlátni. A kilátóból át lehet látni az egész völgyet.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben) Átlát vkin, vmin: tisztában van vkinek a titkaival, titkolt szándékaival v. vmely dolog titkolt összefüggéseivel, lényegével. Átlát vkinek a ravaszságán, tervén, titkain. Átlátok rajtad. □ Alacsony furfangodon átláttunk. (Tolnai Lajos)
5. tárgyas (átvitt értelemben, régies) <Érvet, igazságot> teljesen megért; belát. Átlátja tévedését. □ Végtére majd átlátja Hunyadi, Hogy nélkülünk nem képes harcot állni. (Vörösmarty Mihály) Két nap múlva mind a ketten átlátták heveskedésük helytelen voltát. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Helyzetet, rejtett összefüggést> teljes egészében v. a titkoló szándék ellenére felfog; áttekint. Átlátták az ellenség céljait. Nem látja át a helyzetet. □ Paránya a világnak, Hogy lássad át a nagyszerű egészet? (Madách Imre)