ÁTHATOLÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. Általában az áthatol (13) igével kifejezett cselekvés, mozgás; az a tény, hogy vki, vmi áthatol vmin; vmely akadályon, akadályozó tömegen, anyagon, közegen annak legyőzésével való átjutás. A sereg áthatolása az erdőn, az ellenség vonalán; a golyó áthatolása a falon; a napsugarak áthatolása a ködön. Nehéz lesz az áthatolás az őrségen. □ A völgy sötét volt, mint az éjszaka
ha a fergeteg nyakamon nincs, nem hiszem, hogy rávettem volna magamat az áthatolásra. (Jókai Mór)
- 2. (rádiótechnika) Az a jelenség, hogy két azonos hullámsávon kisugárzó adóállomás egymás hatását keresztezi és zavarja.
- áthatolási.