ÁTKOZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon
Vkit, vmit átkoz: átkot (1) mond rá, elkeseredetten szidalmazza.
Még az emlékét is átkozza vkinek; átkozza a sorsát; vminek még a gondolatát is átkozza. Átkozza a napot, melyen megismerte. Átkozza az órát, melyben (vki) született. □ Nem átkozlak, nem szokásom. (népköltés) Fájdalmimban átkoztalak, Midőn kínzád kebelem. (Kisfaludy Sándor) Elzárkózva
éltek. Siratták a régi világot, s átkozták a tiszteletlen újat. (Ady Endre) || a. (
ritka,
régies)
Vkit vminek átkoz: rossz, gonosz vminek nevezi, mondja és szidalmazza, átkot mond rá. □ Petur engem átkozott alattomos | gyilkosnak. (Katona József)
- Igekötős igék: elátkoz; kiátkoz; megátkoz.
- átkozás; átkozó.