Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁTKULCSOL tárgyas ige
  • 1. Két karjával erősen átölel, átfog vkit, vmit, úgy, hogy karjai köréje zárulnak, kulcsolódnak. Átkulcsolja vkinek a derekát. □ Kétségbeesetten kulcsolta át atyja térdeit. (Jókai Mór) Te igazán megharagítasz engemet – kulcsolta át karjával a szegény asszony … férje nyakát. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) <Olyan tárgyat, testrészt, melyet kezével éppen átér> erősen átfog, szorít úgy, hogy ujjai köréje zárulnak. Átkulcsolja vkinek a csuklóját. □ A kis női kéz vissza akart vonulni, de én átkulcsoltam és fogva tartottam. (Herczeg Ferenc) || b. Vmi hurok alakjában átfog vmit. A fonalak a szövetben kölcsönösen átkulcsolják egymást.
  • 2. (ritka) Vmijét átkulcsolja vhol: vmely testrészét, kül. karját, lábát, ujjait vmi köré téve összekulcsolja.
  • átkulcsolás; átkulcsolható; átkulcsoló; átkulcsolt.