Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁTKIÁLT ige
  • 1. tárgyas Átkiált vmit vhova: vmely elkerített v. vmin túl eső helyre (oda)kiált vmit. Csak egy szót kiáltott át a szomszédba. Átkiáltotta a nevét a folyó túlsó partjára. || a. (tárgy nélkül) Átkiált vhonnan, vmin; átkiált a másik szobába; átkiált a falon. Átkiáltott a túlsó partra a révésznek. □ Mi történt? – kiáltott át a főbíró. (Mikszáth Kálmán) Mikor már majd elszakad a dereka, átkiált a láp túlsó végébe: – Hajhaj! Mikor érünk még oda? (Tömörkény István)
  • 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Hangjával elhat vhova. □ Isteni hangverseny, mely átkiált a csillagokba. Százötven ágyú zenéje. (Jókai Mór)
  • átkiáltás; átkiáltat; átkiáltható; átkiáltó; átkiáltott; átkiáltoz.