Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami áthat (12), megtelít vkit, vmit. A lényét átható bánat; a darabot átható gúnyos hang. □ Mindent átható eszme nélkül egy állam sem állhat fenn soha. (Eötvös József)
2. Olyan, ami vkire v. vhová áthat, átterjed. Az irodalomra is átható változás. □ Oda menjünk ott teremnek az érdemrendek, hír, név, századokra átható dicsőség. (Jókai Mór)
3. (választékos) Ereje v. élessége miatt rendkívül messzire elhangzó <hang>. Átható kacaj, kiáltás, zokogás. □ Jobb kezének mutatóujját nyelvére illeszti, s átható füttyentést hangoztat utánok. (Vas Gereben) A csöndes éjszakában átható férfikiáltás hangzik fel. (Gárdonyi Géza) || a. Nagymértékben érezhető, az érzékszervekre erősen ható, erős <szag, gáznemű anyag>. Átható bűz, illat. □ Reggel volt még az idő; harmatos a fű, levél, virág; áthatóbb, balzsamosabb a lég. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben) Olyan <tekintet, szem>, amely szinte behatol mások lelkébe. Átható tekintet; áthatóan néz. □ Széles arcát átható kék szemei méltóságossá, parancsolóvá és sötétté tevék. (Kemény Zsigmond) A leány a szemébe nézett, nyiltan, becsületesen, átható tekintettel. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Olyan <lélek, szellemi tevékenység v. képesség>, amely könnyen behatol a rejtettebb dolgokba; éles, hatékony. Átható ész. □ Érezte az átható okoskodásnak kellemes nyomását. (Vas Gereben) Arcvonásaiban együtt találhatni az átható észt szívjósággal. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, régies) Megható, szívre ható <érzés, érzelmi megnyilatkozás>. □ Maradjunk a szónál, mondja átható bizalommal. (Vas Gereben) Ami a népdalban van, s amit oly szépen áthatóan húz a Ferkó. (Vajda János) || c. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <érzelem>, amely az embert egészen áthatja. □ Mily átható szerelem az, mely az embert ily feledékennyé teszi (Arany János)
5. (ritka, elavult) Minden lényegesre kiterjedő. □ Társzekerekre rakatta a szükséges eleséget, hogy amíg a nemes megye átható rendszabályai mentséget hozandnak, addig is feltartóztassa a halálveszélyt. (Jókai Mór)
6. (nyelvtudomány, régies) Átható ige: tárgyas i. || a. (nyelvtudomány, régies) Át nem ható ige: tárgyatlan i.