ÁTHÁRAMLIK tárgyatlan ige
<Kötelezettség v. kellemetlen dolog> mástól átszáll vkire; vkinek az illetékességébe, feladatkörébe átmegy.
A felelősség átháramlik őrá. A gyermekek nevelése ránk háramlik át. || a. (
jogtudomány) <Teher v. birtok meghatározott esemény beálltával v. meghatározott idő elteltével> jogszerűen vki mást illet; átszáll vkire.
A kiskorú gyermek vétsége átháramlik a szülőkre. Az elbirtoklás nem háramlik át az utódokra.
- átháramlás; átháramló; átháramlott.