Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁTELLENES [t-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév -en
  • 1. Vmivel, vkivel szemben levő, fekvő v. álló. Átellenes irány, part, utca; a kapuval átellenes eperfa. □ Az átellenes befolyásos úr észrevette, hogy … az elevenre tapintott. (Vas Gereben) A fekete pók a szelence átellenes oldalában ült. (Gárdonyi Géza) || a. (növénytan) Átellenes levelek: olyan 1., amelyek a szár egy-egy csomóján egymással szemben erednek.
  • 2. (irodalmi nyelvben, régies) Az előzővel v. már meglevővel ellenkező tartalmú, azt keresztező. □ A bűnös átellenes kérdések által szögletbe szorítva kénytelen magát megadni. (Jókai Mór) A politikában és szépirodalomban merőben átellenes – hátramenő irány dacára a nemzet érzi, mit nyert Petőfiben. (Vajda János)
  • II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. (ritka, régies) Az a személy, aki vkivel szemközt helyezkedik el, aki térbelileg vkivel szemben van. Vkinek átellenese. □ Aladár lélekvesztőjét is vízre tették, abban ő maga ült, Erzsikét … emelve át átellenesnek. (Jókai Mór)
  • 2. (elavult) Szemközt álló, levő ellenfél. □ Ezzel a szavával tökéletesen a porba vetette átellenesét. (Jókai Mór)