ÁTALÁNY főnév -t, -ok, -a, (
régies) átalány
1. Vmely célra egyszer v. sorozatosan kifizetett összeg, melynek nagyságát nem előzetes számítások, vagy utólagos elszámolások, hanem csak hozzávetőleges becslés alapján szabják meg.
Kifizeti az átalányt. || a.
Átalányban: a) nem esetről esetre, a tényleges helyzetnek megfelelően, hanem állandó összegben.
Átalányban fizeti a vízdíjat; b) részletezés nélkül egy összegben.
Átalányban állapodik meg vkivel. || b. Vmely kiadás fedezésére rendszeresen kiutalt, állandó nagyságú összeg.
Átköltözködési, fűtési átalány; → irodai átalány; ruházati átalány. □ [A birodalmi tanács] tagjai megkapják az évdíjukat s az irodai átalányt. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, régies) Átlag (1). □ Évi átalány szerint tíz százalékkal több leány születik, mint fiú. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): átalánybér; átalánybiztosítás; átalánydíj; átalánydíjszabás; átalányösszeg.