ÁTALAKULÁS [t-a] főnév -t, -ok, -a
Általában az átalakul igével kifejezett folyamat, történés, változás; az a tény, hogy vki, vmi átalakul; mássá v. más alakúvá, jellegűvé való változás; a külső v. belső viszonyoknak, tulajdonságoknak, jellegnek lényegi, gyökeres megváltozása.
Belső átalakulás; külső, lelki, szerkezeti, szervezeti átalakulás; békés, csendes, erőszakos, gyors, lassú, észrevétlen átalakulás; vegyi átalakulás; demokratikus, forradalmi, gazdasági, politikai, szocialista átalakulás; átalakuláson megy át v.
keresztül. Érthetetlen átalakulás ment benne végbe. □ Nemzeti átalakulásunk ügyét tekintve, nem arrul van szó, hogy
egy isolált lépéssel haladjunk elő. (Széchenyi István) Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást. (Petőfi Sándor) Az ivadékok már át is mentek az első átalakuláson, mely még a faluban folyik le. (Móricz Zsigmond) || a. Az a tény, hogy vki, vmi átalakult, más alakot öltött.
Éles szemmel figyelte a társadalom átalakulását. Meglepett rég nem látott barátom átalakulása. □ A színészek
bevégezték a fényes hercegekből fakó polgárokká való átalakulást. (Jókai Mór) Egész sereg finom, karcsú
úrilány volt a szobában
Életemben itt döbbentem először rá a magyar falu átalakulására. (Móricz Zsigmond) || b. (
állattan) Bizonyos állatok fejlődésének az a módja, hogy születésükkor még nem hasonlítanak a kifejlett állathoz, hanem fejlődésük során más alakot öltenek.
A rovarok átalakulással fejlődnek. || c. (
állattan) Ennek szakasza, időtartama.
A lárvából átalakulás után lesz bogár.
- átalakulási; átalakulásos.