ÁTÁZIK [t-á] tárgyatlan ige, (
ritka,
költői) átáz
1. Vmi úgy, addig ázik, hogy teljesen átjárja a nedvesség.
Ruhája átázik az esőben. Cipője átázik a sárban. A talaj egészen átázott. A mennyezet átázott az esőtől. □ Még az inge is átázott. (Petőfi Sándor) A havas esőben átázott cipőnk talpa. (Kosztolányi Dezső) Ádáz kutyám
Ág tép, |
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz. (Babits Mihály)
- 2. <Személy> ruhája teljesen nedves lesz, átitatja a nedvesség. Teljesen átáztam. Szegény gyerek egészen át van ázva. □ Az eső nem érte őket tovább, de már
átáztak. (Jósika Miklós)
- átázás; átázott; átáztat.