ÁTÍVEL  [t-í] ige
1. tárgyas 
Átível vmit: ív alakban átnyúlik vmely távolságon, vmely nyílás fölött. 
A szivárvány átívelte az eget. A viadukt átíveli a völgyet. || a. tárgyatlan (
ritka) 
Átível vmin: <jelenség> ilyen helyzetben van, látható vhol. 
Szivárvány ívelt át az égen.
- 2. tárgyatlan (ritka) <Feldobott v. felpattanó tárgy> ív alakban átrepül. A labda átívelt a kapu fölött.
- átívelés; átívelhető; átívelő; átívelt; átíveltet.