Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁTÁLL [t-á] tárgyatlan ige
  • 1. (ritka) Vhova átáll: vmely más helyre, kül. más csoportba áll, rendsz. kettő közül a másikba, az ellenkezőbe, mint ahol eddig volt. Átáll (a napsütés elől) az utca másik oldalára; átáll a mi csoportunkba.
  • 2. (átvitt értelemben) Eddigi álláspontját v. pártját elhagyja, s vmely másikhoz, rendsz. az eddigivel ellenkezőhöz csatlakozik; átpártol. Átáll vkihez, vmely párthoz v. pártra. A katonák egy része átállt a felkelőkhöz. □ Muzsikaszó mellett úgy átáll a kuruc a királyi zászlóhoz, hogy maga sem veszi észre. (Jókai Mór) Csak úgy kaphatott hivatalt, ha egészen átáll a németekhez. (Tolnai Lajos)
  • 3. (átvitt értelemben) Az eddigitől eltérő, más rendbe kerül; átszerveződik. Vmire átáll: vmely célra átszerveződik; vmire áttér. Iparunk átállt a tervgazdálkodásra. Mezőgazdaságunk átállt a nagyüzemi termelésre. Ha az újítás beválik, az üzem egész munkarendje átáll. || a. (átvitt értelemben) <Személy> vminek az átszervezésével kapcsolatban áttér vmire. Mi még nem álltunk át az új módszerre.
  • átállás; átálló; átállt v. átállott.