Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ásványtan) A régebbi geológiai, földtani korszakokban a föld alá került, ott megkövült és ilyen állapotban feltárt. Ásatag állat, növény, őslény. A borostyánkő egy kihalt fenyő ásatag gyantája. □ Humboldt megesküdött rá, hogy ásatag majom nem találtatik sehol. (Jókai Mór) || a. (ásványtan) Olyan <réteg, kőzet>, amelyben megkövült állati és növényi maradványokat találnak. Ásatag kőzet. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) □ A fájdalom mély, ásatag rétegeit bolygatta meg pár szava. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, tréfás v. rosszalló) Elmaradott, idejét múlt, vízözön előtti. Ásatag eszmék. □ Amint meglátta ezt az eleven ásatag embert , meg nem állhatta, hogy el ne kacagja magát. (Jókai Mór)