ÁRVEREZ [e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. tárgyatlan Árverésen vételi ajánlattal részt vesz. Ott volt és ő is árverezett. || a. tárgyatlan Vmit árverésen megvenni szándékozik, vmire árverésen ajánlato(ka)t tesz. A módos gazda két tehénre árverezett. Tetszett a kis szobor, árvereztem is rá.
- 2. tárgyas (rendsz. többes számban általában alannyal) Árverésen a legtöbbet ígérőnek elad v. megvételre kínál. A szegény család szánalmas bútorait árverezték. □ A német világban, egy egész gulyát árvereztek Kőrösön. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka) Vkit árvereznek: vkinek rendsz. lefoglalt vagyontárgyai árverésen eladásra kerülnek. Árverezik a szegény özvegyasszonyt.
- Igekötős igék: elárverez; kiárverez.
- árverezés; árverezett; árverezhető; árvereztet.