Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az árva (I. 1, II. 1) melléknévvel, ill. főnévvel kifejezett (családi) állapot; az apátlan és anyátlan gyermek helyzete. Korai árvaság; árvaságra jutott. Keserű sors az árvaság. Árvaságra hagyta két kis gyermekét. Siratja árvaságát. □ Ezernyi fajta népbetegség, | szapora csecsemőhalál, | árvaság, korai öregség, | elmebaj, egyke | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila)
2. (átvitt értelemben, népies, irodalmi nyelvben) Elhagyatott, fájdalmas magánosság; nyomorult magára hagyatottság, társtalanság. Meghalt, árvaságra hagyta híveinek táborát. □ Korán eltűne mennyországom, Estem édenből nagy pusztaságra, És juték keserves árvaságra. (Petőfi Sándor) Velünk csak az árvaság maradt s a nagy csend, amely szinte kongva verte vissza szavunkat. (Kuncz Aladár)
3. Vkinek, vminek árva (I. 13) volta, állapota. Szomorú volt az üres lakás árvasága. Árvaságában jó emberek gyámolították. Árvaságának fájó emléke egész életén végigkísérte.