Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki vmit árul (1), árusít. Almát áruló kofa; gesztenyét áruló nénike. □ Az áruló bognár nem tartózkodik a közelükben. Amoda messzebb alkudik a nyolcadik kocsinál. (Tömörkény István)
2. Olyan <személy>, aki vkit v. vmely ügyet elárult (2) v. éppen árul (3), elárul. A hazát áruló bitangok; az áruló Ocskay. □ Köztünk van a legnagyobb ellenség, A cudar, az áruló testvérek! (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) Olyan <dolog, jelenség>, amely vkinek szándéka ellenére jelez, közöl, megmutat vmely (mások számára) ismeretlen körülményt; árulkodó (I. 2) Áruló könnyek, mosoly, nyomok, szemek. □ Az áruló sorok ott hevernek Helmer levélszekrényében, melyhez csak neki magának van kulcsa. (Ambrus Zoltán) Akadtak , akik gyanakodtak. Bűnténynek áruló jeleit szokás a Dunába vetni. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -k, -ja Áruló (I. 2) személy. Aljas, becstelen áruló. □ Uram, jobbágynak születtem én, de nem árulónak ám. (Csokonai Vitéz Mihály) Áruló az, áruló a neve, Verje meg a magyarok Istene, Aki Budát közűlünk feladja. (Arany János) Szedd össze minden áruló Nevét, Danton! (Madách Imre) Oly korban éltem én e földön, | mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, | az áruló, a rabló volt a hős. (Radnóti Miklós)