ÁRULÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. (ritka) Az árul (1) igével kifejezett tevékenység; árusítás. Rám bízták a bor árulását.
- 2. Az elárul (12) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás; összejátszás az ellenséggel, hitszegés, gyalázatos hűtlenség. Aljas, hitvány árulás; árulást követ el. □ Nemünk ellen árulást koholtak. (Vörösmarty Mihály) [Szenttamást] Bevehetetlennek hirdették
mások S most napfényre derült ocsmány árulásuk. (Sárosy Gyula) Megútáltam hitet és csókot | s nincs árulás, mely nekem ujság. (Szabó Lőrinc)
- Szóösszetétel(ek): felségárulás; hazaárulás.
- árulási.