ÁRUCIKK főnév
A forgalomba hozott ipari v. gazdasági termékek önálló darabja v. fajtája; az egyes áru (2); cikk. Bőripari, kereskedelmi árucikk; kész árucikk; ruházati árucikk; az árucikkek felhalmozódása. □ Európát olyan gyárnak tekintette, amely
a cipőt, ruhát, árucikkeket ontotta magából. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Az a személy, akit vmely, rendsz. testi előnyéért értékesíthető áruként kezelnek, ill. úgy bánnak vele, mintha árucikk volna. □ Árucikkek legyünk, nyereségváró szemekkel lesvén a legtöbbet ígérőt
(Vas Gereben) Az izmos, munkára termett legényeket folyvást a legkelendőbb árucikknek lehete tartani. (Jókai Mór)