Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁRTALOM főnév ..almat, ..lma
  • 1. (főleg személyragos és -ra ragos alakban) Az az állapot, amely vmely káros hatás következménye; kár. Ártalmára van vkinek, vminek vmi: árt vkinek, vminek vmi, káros hatást gyakorol vkire, vmire vmi. □ Csak a magyar tánc az, mely soha sem jára A jó egészségnek semmi ártalmára. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (orvostudomány) Vmely külső ártó behatás következtében előállott (testi) állapot; károsodás. Fagyás, hő, sugárzás okozta ártalmak.
  • 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Ártó szándék, ill. ilyen szándékot hordozó személy. □ Úgy jövök, Mint nyári felhő, űzve fergetegtől, Halállal, ártalommal teljesen. (Vörösmarty Mihály) Hogy volnál ellenség és ártalom és veszedelem … te kedves? (Karinthy Frigyes)
  • ártalmú.