Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki elájult, eszméletét, öntudatát vesztette, alélt állapotban van. Ájultan esett össze. A földön elterülve, ájultan találták. Az ájult asszonyt alig tudták fellocsolni.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, akit vmely indulat, érzelem annyira lenyűgöz, hogy szinte önkívületi állapotban, magánkívül van. □ Ájultan és gyönyörűn néztelek És ostobául mindig szebbnek látlak. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre valló, jellemző <lelkiállapot>. Ájult düh, gyönyörűség. □ Temetési énekszó harangzúgás ájult zokogás. (Kaffka Margit) Mint fulladó az örvénylő vízen, Végiglátom egy ájult pillanatban Az életem. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szellemi tekintetben> tespedt, ernyedt, tehetetlen. □ Az egyes országok az előrehaladásban mások fölé emelkednek, hogy utánuk kényszerítsék az ájult lomhaságot. (Vas Gereben) Augusztus. Alkonyat. Körűl | Ájultan piheg a világ. (Tóth Árpád)