Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁRNYÉKOLÁS
ÁRNYÉKOS
ÁRNYÉKOZ
ÁRNYÉKSZÉK
ÁRNYÉKVILÁG
ÁRNYJÁTÉK
ÁRNYKÉP
ÁRNYOLDAL
ÁROK
ÁROKPART
ÁROKSZÉL
ÁROS [1]
ÁROS [2]
ÁRPA
ÁRPACUKOR
ÁRPADARA
ÁRPAGYÖNGY
ÁRPAKÁSA
ÁRPAKÁVÉ
ÁRPAKENYÉR

ÁRU főnév -t, -ja, (régies, tájszó) árú
  • 1. (közgazdaságtan) A termelőmunkának olyan terméke, amely adásvétel útján kerül forgalomba. Az áru vmilyen emberi szükségletet elégít ki és más dologra becserélhető. || a. (politika, átvitt értelemben) Olyan <személy>, akinek munkaerejét a tőkés kizsákmányolhatja. Az ipari munkás a tőkés társadalomban maga is áruvá lesz.
  • 2. (kereskedelem) A kereskedelmi forgalomban levő ipari v. gazdasági termékek önálló darabja v. fajtája; árucikk; cikk. Bizományi áru; → csomagolt áru; gyári áru; → fehér áru; konfekcionált v. konfekciós áru; kötött áru; → merített áruk; minőségi áru; → ömlesztett áru; → sima áru; selejtes, vásári áru; az áru elkel; az árun túlad; árut (külföldről) behoz; árut beszerez, felhalmoz, forgalomba hoz; árut kivisz (külföldre). Árut lefoglalóz, megsemmisít, piacra dob v. vet, (le)szállít, tart. □ Hiába, a versenyt nem állhatom, Mindenki az olcsóbb után eseng, Árúm jóságát kell megvesztegetnem [= megrontanom]. (Madách Imre) Kapós az áru … S potomság, mit a boltos érte kér. (Vajda János) Sok az áru. Különösen Tolnahidán adnak fel rengeteget … Pestre. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) <Erkölcsi értékről szólva:> olyan dolog, amelyet pénzért adnak-vesznek. Nála a becsület is csak áru volt. □ Drága áru a szabadság, Nem ingyen, de pénzen adják, Drága pénzen, piros véren. (Petőfi Sándor)
  • 3. (közlekedés, vasútügy) Vmely közlekedési eszközön fuvarlevéllel szállított anyag, tárgy. Feladja, kezeli, kirakja az árut.
  • 4. Áruba bocsát, (ritka) ereszt v. vet: a) megvételre kínál; árul. □ Előbb a két pompás bivalyt, … majd a lovakat … bocsátották áruba. (Tolnai Lajos); b) (átvitt értelemben) <erkölcsi értéket> anyagi haszonért, előnyért, pénzért feláldoz, odavet, elárul. Hűségét áruba bocsátotta. □ Ha férfi vagy, légy férfi, Függetlenségedet A nagy világ kincséért Árúba ne ereszd. (Petőfi Sándor) Salamon …, aki árúba vetette Maga szép országát: lakola érette. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): 1. áruátrakó; áruátvétel; árubazár; árubehozatal; árubeszerzés; árubevallás; árubiztosítás; árucsalás; árueladó; áruelhelyezés; áruellátás; áruellenőrzés; áruelrejtés; árufajta; árufelhalmozás; árufelhozatal; árugyűjtő; áruhalmozó; árujegyzék; árukereslet; árukezelő; árukiadó; árukimutatás; árukínálat; árukísérő; árukiszolgáltató; árukivitel; áruközvetítés; áruleltár; árulerakat; árumegrendelés; árumennyiség; árumutatvány; árurakodó; árurendelés; áruszállítás; árutároló; árutartalék; árutermelő; árutétel; árutovábbítás; áruutalvány; 2. agyagáru; bazáráru; bőráru; csemegeáru; csempészáru; darabáru; díszműáru; divatáru; dohányáru; dugáru; edényáru; exportáru; expresszáru; ezüstáru; faáru; fémáru; gyarmatáru; gyógyáru; gyorsáru; hentesáru; húsáru; készáru; kézműáru; kantináru; kolbászáru; kötöttáru; lemezáru; lenáru; méteráru; pamutáru; papíráru; rőfösáru; szeráru; szőrmeáru; szövetáru; szűcsáru; teheráru; textiláru; típusáru; tömegáru; tucatáru; vasáru; zsibáru.