Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁRKOL ige -t, -jon
  • 1. tárgyas Árokkal (1–2), ritkábban gödrökkel ellát, szegélyez v. körülvesz vmely területet, rendsz. azért, hogy a fölös vizet levezesse (róla, onnan). Az út szélét árkolja.
  • 2. tárgyatlan Árkot (1–2) ás. □ Ás-vés, farag, árkol, cölöpöl a jobbágy. (Arany János) || a. tárgyatlan (katonaság) Földbe vájt fedezéket, védelmi állást épít.
  • Igekötős igék: beárkol; elárkol; körülárkol.
  • árkolás; árkolgat; árkolható; árkoló; árkolt; árkoltat.