ÁRMÁNY főnév -t, (-ok), -a (régies, irodalmi nyelvben)
Mások megrontására v. elpusztítására törő gonosz fondorlat, cselszövés. Sötét ármány; ármányt forral, sző vki ellen. □ Ez a fejedelmi páva Sokkal ravaszabb, mint hóbortos és gyáva, S ármány és gonoszság neki is kenyere. (Sárosy Gyula) Ki lesz az Én fiam, Ha megejt az ármány? (Arany János)