ÁRGYÉLUS főnév -a árgyilus (
népies)
<Csak állandósult kapcsolatokban, felkiáltó mondatokban, néha az enyhe káromkodás, szitok hangulatát keltve, indulatszó-szerűen rövid felkiáltásként is.>
Az árgyélusát (neki)!; aki árgyélusa van!; (
ritka)
aki árgyélusát!
- 1. <Bosszúság, hirtelen harag kifejezésére.> □ Szállj le már, aki árgyélusod van rivall rá a bosszús huszár. (Vajda János) Az árgyélusát fakadt ki elképedve hát ez így nem maradhat. (Gárdonyi Géza)
- 2. <Csodálkozás, elképedés kifejezésére.> Tyű, az árgyélusát, mekkora ház! □ De szép egy teremtés volt aki árgyilussa van! (Tolnai Lajos)