Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÁRADOZIK tárgyatlan ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-zék) áradoz
  • 1. (-ról, -ről vonzattal v. vonzat nélkül) Vki, vmi iránti elismerését, szeretetét v. tetszését nagy bőbeszédűséggel és rendsz. fellengős kifejezésekkel nyilvánítja. Sokáig áradozott arról, hogy milyen jól érezte magát nálatok. Csak úgy áradozik a táj szépségéről. □ Ide üljön, ide mellém, édes lelkem, – áradozik a háziasszony. (Vas Gereben) Jókedvében szinte áradozni kezdett. (Herczeg Ferenc) || a. Áradozik vmitől: vmely állapot v. cselekvés bőbeszédűvé és fellengőssé tesz vkit. Áradozik a boldogságtól. □ [Gyöngyösi] épen nem fukar a tömjénezésben, sőt áradoz a magasztalástól. (Arany János) || b. (ritka) Áradozik vmerre: bőbeszédűen csapong. □ Az Aeneisben helye van minden sornak, szónak … a költő nem áradoz tetszés szerint jobbra-balra. (Arany János)
  • 2. (irodalmi nyelvben, régies) Árad (3, 4). □ Széchenyi … kimutatá azon kútfőt, melyből egyedűl áradozhat ránk boldogság. (Vörösmarty Mihály)
  • áradozó.