ÁPRILIS főnév -t, -ok, -a (rendsz. egyes számban) (
régies) ápril
A naptári év negyedik hónapja.
Április eleje, közepe, negyedike, vége; április hava; április hó, hónap; áprilisban, április havában v.
hóban. □ Április, április,
Szeretlek én téged, a föld akkor kapja A langyos, csillogó, locsogó esőket. (Tóth Árpád) A mocskos ősz sötét | párázatán idéztem a tavaszt, | az áprilist. (Kosztolányi Dezső) || a. Az elmúlt v. az ezután következő ilyen hónap.
Április óta történt; áprilisra várható. || b. (
népies) <Főleg csúfoló mondókákban:>
április bolondja: április elsején becsapott, bolonddá tett ember.
- Szólás(ok): áprilist járat vkivel: (főleg április elsején) becsap, bolonddá tesz vkit.
- áprilisi.