ÁRADOZIK tárgyatlan ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-zék) áradoz
- 1. (-ról, -ről vonzattal v. vonzat nélkül) Vki, vmi iránti elismerését, szeretetét v. tetszését nagy bőbeszédűséggel és rendsz. fellengős kifejezésekkel nyilvánítja. Sokáig áradozott arról, hogy milyen jól érezte magát nálatok. Csak úgy áradozik a táj szépségéről. □ Ide üljön, ide mellém, édes lelkem, áradozik a háziasszony. (Vas Gereben) Jókedvében szinte áradozni kezdett. (Herczeg Ferenc) || a. Áradozik vmitől: vmely állapot v. cselekvés bőbeszédűvé és fellengőssé tesz vkit. Áradozik a boldogságtól. □ [Gyöngyösi] épen nem fukar a tömjénezésben, sőt áradoz a magasztalástól. (Arany János) || b. (ritka) Áradozik vmerre: bőbeszédűen csapong. □ Az Aeneisben helye van minden sornak, szónak
a költő nem áradoz tetszés szerint jobbra-balra. (Arany János)
- 2. (irodalmi nyelvben, régies) Árad (3, 4). □ Széchenyi
kimutatá azon kútfőt, melyből egyedűl áradozhat ránk boldogság. (Vörösmarty Mihály)
- áradozó.