Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÁMEN [ámën v. ámmën] mondatszó és főnév amen [ammën v. ammen]
I. indulatszó (vallásügy) <Ima, áldás végső szavaként:> úgy legyen! □ Vezekelve omlik lábához a Szűznek | S ha mondja is: "ámen", nem meri; "úgy légyen! (Arany János) Ember legyen az ember, | Szabad és boldog. Ámen. (Juhász Gyula) || a. <Az ima hangulatának felkeltésére.> □ Jézus, Tavasz és Jeruzsálem: | Be régi régi történet ez. Ámen, ámen. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. (vallásügy) Imádság utolsó, befejező szava. □ Mekcsey a pap helyett kezdi az imádságot. Mikor az Ament is elmondták, hosszú ünnepi csönd szakadt utána. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Az utolsó szó; vminek (pl. előadásnak, összejövetelnek stb.) a vége. Éppen az ámenre érkezett.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Végső jóváhagyás. Kimondja vmire az áment; → rámondja az áment (vmire). □ Ily igéket zengett Kossuth arany szája És íme, a nép áment dörög rája. (Sárosy Gyula)
4. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Áment mond, kimondja az áment (vmire): befejez vmit. Mondd ki már az áment, és menjünk haza!