ÁMBITUS főnév -t, -ok, -a (
régies írva: ambitus is) (
népies,
régies)
Falusi ház udvarra néző oldalán épített, fedett, oldalt nyitott v. korláttal elzárt, védett, rendsz. oszlopos tornác, széles folyosó. □ A konyha előtt ott ült Illés az ámbitus kőfalán és pipázott. (Gárdonyi Géza) Későbbi álmaimban mindig téresebbnek tetszett az udvar
s az ámbitus nagy, tömzsi oszlopai. (Kaffka Margit)
- ámbitusi; ámbitusos; ámbitusú.