ÁMÍT tárgyas ige -ott, -son; -ani
Hazug beszéddel, hamis, teljesíthetetlen ígérettel megtéveszt, hiteget, tudatosan félrevezet, áltat vkit.
Csak ámítja a leányt. Azzal ámította, hogy jó állásba juttatja. Csak magunkat ámítanók, ha elfeledkeznénk a nehézségekről. □ Szabad tekintet,
szabad | szó
minálunk így szokta a szerelmes: aki itt | letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít. (Katona József) Ámitani nagy tömeget sok időre veszélyes. (Vörösmarty Mihály) || a. (
ritka) Fellépésével, viselkedésével, szavaival elkápráztat, csodálkozásra késztet vkit.
Szélhámos módjára ámította ismerőseit.
- Igekötős igék: elámít.
- ámítható; ámító; ámított.