ÁLTALÜT [l-ü] tárgyas ige átalüt (
régies,
népies)
<Embert, nagyobb állatot vmely hegyes eszközzel, fegyverrel> átszúr; átüt. □ Őtet A haragos Viddin dárdával szúrva derékon Hirtelen általüté. (Vörösmarty Mihály) Gyorsan [a] paripákat általüté karddal. (Arany János)
- általütés; általütő; általütött.