ÁRADOZÁS főnév -t, -ok, -a (gyak. kissé
rosszalló)
- 1. Az áradozik (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; ömledezés, ömlengés. Áradozásban tört ki. Nagy áradozással beszélt barátjáról. □ A dal
távol van a leghőbb szerelem áradozásának még árnyától is. (Gyulai Pál) Rohanó áradozással kezdte a történeteket előadni. (Tolnai Lajos)
- 2. (régies) Bőbeszédűség, szószaporítás, dagályosság. □ Bizonyos szavalati áradozás ömlik el Malvina
költeményein. (Arany János)