ÁMUL tárgyatlan ige -t, -jon (
választékos)
<Vmely ismeretlen, különös, ritka, csodálatos v. érthetetlen dolgon, jelenségen> annyira csodálkozik, hogy szinte tátva marad a szája, megáll az esze, szólni sem tud; nagyon bámul.
Min ámultok úgy? Csak ámult, amint holtnak hitt barátját meglátta. A mutatványon mindenki ámult. □ Gyerekszemekkel Ámulni még, mint valaha, Ha még lehetne
(Tóth Árpád) Annyira megdöbben, hogy csak ámul, szemléli a szokatlan látványt. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: elámul.
- ámulás; ámuló; ámult.